Month: June 2013

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Yoleo a három oszlopos elrendezés elve és ezen nem is enged változtatni. Egyértelműen a Google Reader megszűnése miatt készült, a saját loginadatok mellett csak Google accounttal lehet beloginolni, illetve egyedül a Google-től lehet improtálni a feedeket, saját OPML file-t nem lehet feltölteni. Per pillanat azonban ez a kisebbik rossz, hiszen azért keresünk RSS olvasót, mert megszűnik a Reader, de ha bárhonnan máshonnan akarnánk váltani, akkor nincs rá lehetőség.

Egyébként szép minimalista a design és lehet csillagozni – ezzel elmondtam róla minden jót. Három hasábos a design, amitől kevés hely jut a tényleges posztnak, de ez még hagyján, mert nincs megosztás, és ezt úgy értem, hogy SEMMILYEN közösségi médiás cucc linkjét nem pakolták bele, hogy oda elküldhessem az érdekes cuccokat. Egyébként is lehet valami javascriptes nyűgje, mert amíg nyitva volt, a Facebook hirtelen nagyon akadozott, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a hiba az én készülékemben van.  Droidra nincs app, iPhone-ra pedig nem is kerestem, mert tulajdonképpen minek?

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

A Bloglines az első, ahol nem lehet valamilyen meglévő közösségi hálós accounttal beloginolni. Csinálj új accot, jelszóval aztán használhatod. Ráadásul közben KÖTELEZŐ megadni egy irányítószámot. Pontosabban nyavajog, ha nem adod meg, de közben a kis drága már regisztrált is!

A beállítások szinte egy az egyben emlékeztet a NetVibes beállításaira, egy pillanatra azt hittem, mintha onnan lopták volna – de amikor más ismerős nézetek is visszaköszöntek, akkor gyorsan megnéztem, hogy persze azért, mert a NetVibes motorja hajtja.

Tulajdonképpen boldog vagyok, hogy először a NetVibes-ot láttam és utána a Bloglines-t, mert ez az egyszerűbb felület sokkal jobban bejön. Kevésbé nyomasztó, nincs annyira telepakolva, még az is feltűnt, hogy két tucat szolgáltatással meg lehet osztani a bejegyzést, ezekből én választhatom ki, hogy mit mutasson és mit ne (mindegyikhez a designhoz passzoló ikon!), ráadásul ebből az egyik a pdf file!

A végére már tetszik is, teljesen megbarátkoztam vele, az egyszerű csillagozás és RSS alapú megosztás hiányzik már csak (úgy hozzászoktam a többinél) és akár tetszene is.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

OMG, hova kerültem? – ez volt az első gondolatom, ugyanis a NetVibes nem egy szimpla RSS olvasó. Inkább az iGoogle widgetekkel telepakolt alternatívája, legalábbis első ránézésre. Aztán megtaláltam a feed import lehetőségét, “sajnos” csak OPML file-t lehet feltölteni, tehát mindenképp végig kell csinálni a Google Takeout-ot, hogy ezt megkapjuk (ezzel háromra emelkedett a szolgáltatások száma, akik nem hajlandóak on-the-fly importálni).

Egyébként mindenféle dolgot be lehet állítani, de ha ez nem lenne elég, van 29$-ért/év VIP és 499$/hónap(!) Premium szolgáltatás, utóbbit 14 napon keresztül ingyen ki lehet próbálni. Nekem elég volt az ingyenes rész, azzal is lehet RSS feedeket olvasni.

Tudom én, hogy az én feedolvasási szokásaimban van a hiba (852 feed, ennek fele gasztro blog, amiről cím alapján 99%-ban szórom ki az engem nem érdeklő recepteket :)), de ez a mennyiség leültette a webguit. Illetve nem is a guit, hanem a háttérben a friss bejegyzéseket kikereső scriptet.

Szintén nem tetszett, hogy a netbookomon a képernyő harmadát foglalta a google kereső mező, majd amikor kerestem, akkor az eredmények fölé szinten bedobott egy kereső mezőt, így már kettőben is tudtam keresni. Cserébe nem a feedjeimben keresett, hanem en bloc az egész weben, amire viszont semmi szükségem.
Van viszont analítika, ami miatt mégis csak kipróbáltam volna a prémium szolgáltatást, habár ezer százalék, hogy nem fogok érte 499$-t kiadni, se egy évben, de pláne nem egy hónapban. Végül nem próbáltam ki, mert a számlázási információkat meg kellett volna adni (mondjuk számlaszámot, kártyaszámot nem, de akkor is, miért adjak meg címet, telefont), úgyhogy örök rejtély marad, hogy mit lehetne megtudni másfél óra szolgáltatáshasználat alapján.

Összességében olyan az érzésem, mint ha a netvibes felett eljárt volna az idő, és megmaradt a telezsúfolt Yahoo és a virágzó iGoogle korszakában. A Yahoo mondjuk még mindig ilyen, de annak nem érzem szükségét, hogy az RSS olvasóm is ilyen legyen. App nincs, de android.netvibes.com, iphone.netvibes.com és ipad.netvibes.com címen vannak webes megoldások mobilra is, amiket szintén nem próbáltam ki, mert teljesen elvette a kedvemet.
Ha valaki használja, legyen olyan jó, hogy megírja nekünk, hogy miért jó használni, mert én nem jöttem rá. Biztos jó azonban (valamire), mert sokan használják, és hát tízmilliárd légy se tévedhet 🙂

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Google, Facebook és sima login után az InoReadernél is egy klikkel importálhatjuk a Readeres feedeket. Ahogy azt már többször említettem is, az InoReader is áthozza a tag-eket, a csillagozott bejegyzéseket, sőt még a megosztásokat is!

Ebből talán sejthető, hogy az Ino is tud megosztani (itt Broadcast-nek hívják, és a megosztásokat a “Channel”-ek között találjuk meg).

Bár én angolul néztem, Wacha Zoltánnak köszönhetően akár magyar felületről is használhatjuk, valamint ő hívta fel a figyelmemet két jó kis feature is, amit a többi RSS olvasóban nem találtam meg (bár elképzelhető, hogy azok is tartalmazzák).

Az RSS feedek szűrhetőek (eddig én a Pipes-t használtam rá, úgy viszont két helyen kellett adminisztrálni a feedeket), ha a feliratkozások menüben az “Automatikus továbbításnál” beklikkeli az ember, hogy “csak az legyen továbbítva, ami tartalmazza, hogy…”.

A másik kicsit eldugott hasznos funkció, hogy miután lekéred egy mappa vagy egy tag (címke) tulajdonságát, ott találsz ilyet, hogy “Visibility” – erre kattintva ezt megváltoztathatod, és máris lehet bármilyen mappához, címkéhez publikus RSS feeded. Ez volt a Google Readerben is, a Hely Szelleme bloggyűjtemény például így érhető el.

Sok mindent el lehet billentyűzetről intézni, ami mindenképp jó dolog, bár az elsőre nagyon bekavart, hogy az “S”  csillagozás (starred) helyett megosztás (share – broadcasting) lett. Persze ehhez hozzá lehet szokni, úgyhogy akár túl is léphetünk rajta. Ami jó, hogy a Pocket és az Instapaper extraként integrálható, és közvetlen billentyűzetről elérhető.  Ami kevésbé jó, de még mindig impozáns, hogy a közösségi megosztásnál vagy egy tucat (21) link van, amiből a három fő célcsoportunkat kiválaszthatjuk és akkor azok állandó gombbal lesznek jelen a “send to” lenyíló menüjében.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Szép, minimalista és az import után másfél perccel már tudtam, hogy a Bloglovin’ nekem nem kell. Pedig közvetlen importál a Google-ből, tehát jól indult, szépen néz ki. Jobb oldalra rakták a feed folder listát, ezzel együtt lehet élni (szinte mindenhol máshol bal oldalon van), mert tényleg szép az oldal, ízléses kis kínáló dobozkák vannak a posztokhoz, amiket alapban nem is szeretek, de itt valahogy jól néz ki.

Minden harmonizál, egészen addig, amíg meg nem próbálom billentyűzetről kezelni. Bumm, nem lehet. Semmi. Akkor se, ha ráklikkelek az ajánlóra, akkor pláne nem, mert betölti frame-be az eredeti oldalt. Akkor kap az ember egy “newer” meg egy “older” linket, meg három ikont Facebookhoz, Twitterhez és Pinteresthez (a Google+-t nem szeretik úgy tűnik) és ennyi.

Van viszont popular posts meg top blogs, mindkettő kategóriákba pakolva. A bejegyzések olyan “cuki” Pinterestes dobozokban jelennek meg, persze ahol kép van, ott jól mutat. A blogok is dobozokba vannak pakolva, de inkább listára hajaz, sok fehér területtel, továbbra is szép. És számomra használhatatlan. Kár.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!