BitBlog

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Igazából ezzel az alkalmazással kellett volna kezdeni, mivel ők csaptak le elsőként a süllyedő hajóra, hogy átmentsék annak utasait. Első körben egy olyan API-t hoztak nyilvánosságra, ami 100%-ban megegyezett a Google Reader API-jével, azaz hihetetlen könnyen át lehet rájuk irányítani azokat az app-okat és szolgáltatásokat, amik a háttérben eddig Google Readert használtak. Ezt a váltást minden lehetséges csatornán keresztül reklámozták, megnyerve maguknak mindazokat, akik bizakodtak abban, hogy szeretett szolgáltatásuk (is) a Feedly-hez fog vándorolni.

Lassan, de biztosan átálltak rá az elterjedtebb, korábban Google Readerre épülő RSS olvasó app-ok is, pl. a méltán népszerű gReader, és időközben már saját webes felülettel is rendelkeznek. A webes felületük egyébként csinos, nekem mondjuk bajom volt a két legalapvetőbb billentyűvel, az N-nel és a P-vel, de a J/K gond nélkül működik. A webes felületen az egyébként szép elrendezések mellett olyan hasznos feature is van, hogy jelölj olvasottnak “mindent”, “mindent ami 1 napnál régebbi”, “mindent ami egy hétnél régebbi” – nekem az utóbbi kettő hiányzott a Google-nél, pont az IT hírekkel teli feedeknél.

Az olvasatlan feedek, posztok száma valahogy furcsán alakul, még nem sikerült rájönnöm, hogy mikor melyik számot miért írja ki, számmisztikával foglalkozók szerintem előnyben vannak.

Természetesen saját app-pal is rendelkezik, ami nagyon hasonlít a Flipboardra és nekem nem is jött be annyira, de hál istennek itt már lehet válogatni, mint annó a Readernél. Az IFTTT-ben is rengeteg recept van már, ráadásul saját csatornát is kaptak, ami több megoldást enged, mint ha csak egy RSS feedet tudnánk kicsiklandozni belőle.

Negatívumként említendő a tegnap kapott link, amiben arról írnak, hogy adhatod meg a feed-et a feedly-ben akkor is, ha az valamiért nem értelmezi azt első körben. Reméljük hamarosan erre is lesz hivatalos megoldás.

Összességében továbbra is úgy gondolom, hogy az integráltsága miatt jó alternatíva azoknak, akik eddig a Readert használták, főleg azért, mert ők dönthetnek: a régi app-okat akarják továbbra is használni (persze csak azt, amelyik átállt), vagy egy új felülettel akarnak megismerkedni.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni. Az Oldreader egyszerű, letisztult felülettel rendelkezik, mondhatjuk rá azt is, hogy fapados, de ez ebben a környezetben nem feltétlen hátrány. A Google Reader subscription.xml file-ját könnyen importálta a komplett könyvtárstruktúrával együtt. A vizuális jelzések eltérőek, illetve egyes menük is máshol helyezkednek el, mint ahogy azt a Google-nél megszokhattuk. Cserébe számos billentyűzet parancs működik: az N és P  (J/K) a navigációt segíti, az M-mel a bejegyzés olvasottsági státuszát állíthatjuk, az S-sel megoszthatunk (!), az L-lel like-olhatunk.

A megosztott bejegyzéseket egy RSS feeden megkaphatjuk, amire már most van pár IFTTT recept, ha az oldreader-rel keresünk, de bármi, ami RSS-sel működik (pl. RSS -> Evernote stb) működik itt is. Ugyancsak jó pont, hogy belülről integrálhatjuk a Pocket-tel (Read It Later), amit nagyon meglepő és nem igazán dokumentált módon az F gyorsbillentyűre (favorite?) kötöttek rá. A két feature – csillagozott dolgokat RSS-be rak, ahonnan IFTTT-vel oda mentem le, ahova akarom, valamint a Pocket integrációja – nagyon kellemessé teszi a használatát desktopon, még ha a vizuális megoldások nem is mindenkinek nyerik el a tetszését (a környezetemben többen is kritizálták a designt).

Az OldReader komoly hátránya viszont, hogy e sorok írásáig sem saját mobil app-je, sem integrációs felülete nincs.

Összességében csak azoknak ajánlható, akik feedjeiket kizárólag browserből akarják olvasni.

Update: Völgyi Attilától érkezett a hír, miszerint a Feedler iOS App támogatja az OldReadert.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Az Oldreader egyszerű, letisztult felülettel rendelkezik, mondhatjuk rá azt is, hogy fapados, de ez ebben a környezetben nem feltétlen hátrány. A Google Reader subscription.xml file-ját könnyen importálta a komplett könyvtárstruktúrával együtt. A vizuális jelzések eltérőek, illetve egyes menük is máshol helyezkednek el, mint ahogy azt a Google-nél megszokhattuk. Cserébe számos billentyűzet parancs működik: az N és P  (J/K) a navigációt segíti, az M-mel a bejegyzés olvasottsági státuszát állíthatjuk, az S-sel megoszthatunk (!), az L-lel like-olhatunk.

A megosztott bejegyzéseket egy RSS feeden megkaphatjuk, amire már most van pár IFTTT recept, ha az oldreader-rel keresünk, de bármi, ami RSS-sel működik (pl. RSS -> Evernote stb) működik itt is. Ugyancsak jó pont, hogy belülről integrálhatjuk a Pocket-tel (Read It Later), amit nagyon meglepő és nem igazán dokumentált módon az F gyorsbillentyűre (favorite?) kötöttek rá. A két feature – csillagozott dolgokat RSS-be rak, ahonnan IFTTT-vel oda mentem le, ahova akarom, valamint a Pocket integrációja – nagyon kellemessé teszi a használatát desktopon, még ha a vizuális megoldások nem is mindenkinek nyerik el a tetszését (a környezetemben többen is kritizálták a designt).

Az OldReader komoly hátránya viszont, hogy e sorok írásáig sem saját mobil app-je, sem integrációs felülete nincs.

Összességében csak azoknak ajánlható, akik feedjeiket kizárólag browserből akarják olvasni.

Update: Völgyi Attilától érkezett a hír, miszerint a Feedler iOS App támogatja az OldReadert.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

Majd 200 évvel a Frankenstein sztori megjelenése után megnyílt az út az emberiség előtt, hogy valami olyat építhessenek, ami képes tapintani.

A képen látható izé egy nanotechnológiára épülő robotbőr. A felületén található több ezernyi érzékelő elektromos jeleket továbbít minden alkalommal, amikor érintésnek, nyomásnak van kitéve. A felfedezés segítségével nem csak a robotkarokat tudják jobban kontrollálni (klasszikus probléma, hogy hogyan tud a robotkar különbséget tenni egy paradicsom, egy üvegpohár és valami masszív, nehezebb dolog között). A protéziseket ezzel bevonva talán az amputált kar, láb érzetét is vissza tudják adni.

A kutatás további részében a hangsúlyt a gyorsabb adatátvitelre és a még precízebb szenzorok használatára kívánják helyezni, hogy a készített eszközök még jobban és még pontosabban tudják érzékelni a körülöttük lévő világot.

Az alábbi videó részlet az 1996-os Star Trek: First Contact című filmből származik, ahol Data emberi bőrt kap (0:49-től). Bármennyire is inspirálta a kutatókat számos esetben Sci-Fi sorozat, ebben a jelenetben a készítők nem tudtak elszakadni a frankensteini megoldástól – amit a tudomány már most túlhaladott, helyettesíteni tudott.

via Discovery News

Törökország bevezette az elektronikusan igényelhető, többszöri belépésre jogosító vízumot (e-Visa).

A tájékoztatás szerint a magyar turistáknak és üzletembereknek nem kell sorban állniuk a határátkelőhelyeken a vízum kérelmezéséhez, hanem igényüket a török külügyminisztérium által fenntartott, angol nyelven is elérhető honlapon – https://www.evisa.gov.tr/en – néhány személyes adat, valamint a beutazás dátumának megadásával jelezhetik.

A Master/Visa bankkártyával történő online fizetés és a vízum engedélyezése után a vízum letölthető, a visszaigazolást az ügyfél maga nyomtatja ki. Az oldalon felhívják a figyelmet arra, hogy az újonnan bevezetett e-Visa is 6 hónapon belül 90 napig jogosít törökországi tartózkodásra.

Továbbra is megmarad a turista és az üzleti célú vízumok határátkelőhelyeken (repülőtereken) történő igénylésére.

via mti