Másfél éve írtunk arról a félelemkeltésről, amit a RFID-val rendelkező diákigazolványok bevezetése kapcsán történt. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy az új igazolványokat bevezessék, s bár még ebből hazánkban nem volt gond, a hónap elején egy texasi iskolákban tört ki a botrány.
Two San Antonia, TX schools rendszere az elmúlt két hétben elérhetetlenné vált, azért sokat mondó a http://www.nisd.net/studentlocator/ URL, amin egy ideig elérhető volt.
Az iskolák érvelése – mint minden esetben, amikor a Nagy Testvér szóba kerül – a tanítás és a diákok biztonságára vonatkozik. A diákok (év vesztesek és évismétlők kivételével az utolsó években :)) az iskolába járás ideje alatt kiskorúak, akikért a tanárok felelnek.
Egy ilyen rendszerrel egyszerűen figyelemmel lehetne követni, hogy melyik gyerek hiányzik. Ne feledjük, hogy egy olyan amerikai rendszerről van szó, ahol akár az is feltételezhető, hogy fémdetektoron keresztül mehetnek csak be a diákok az iskolába (bár – számomra meglepő módon – nem Texasban van a legtöbb regisztrált fegyvertartó), amihez egy RFID olvasót kapcsolni, és szoftveresen kiszűrni azt, ha egyszerre (gyors egymásutánban) két chip halad át a kapun, nem lehetetlen. Az iskola tehát egyrészt tudni fogja, hogy ki hiányzik és ki akar két óra között “lelépni”, ami bizonyos esetekben előnyös.
Másfelől ugye itt a Nagy Testvér esete. Tényleg szükségünk van arra, hogy minden lépésünket kövessék? Ha a rendszer olyan, akkor szükséges-e hogy az igazgató pontos statisztikával rendelkezzen a diákok wc-re menési gyakoriságáról? Akarjuk-e, hogy csak azért kapjon egy gyerek intőt, mert a rendszer szerint épp akkor az iskolaudvaron volt, amikor történt ott valami?
És ha már a Nagy Testvérnél tartunk, tényleg azt akarjuk, hogy az elkövetkező nemzedék számára ennyire természetes legyen, hogy minden lépésüket kövessék? Ez a fajta kontroll elsősorban a diktatúrák része, beszéljünk csak a minket is érintő történelmi eseményekről: Hitler, Sztálin, Rákosi, Kádár és a “sikeres” besúgóhálózatukról.
Miközben önszántunkból is egyre többet osztunk meg életünkről, helyzetünkről, tényleg szükség van-e iskolai szinten arra, hogy – még ha extrém hasonlítás is – diktatórikus technikával kövessék a gyerekek minden lépését?
Tegyük még hozzá azt is, hogy ez a rendszer sem failsafe. A könyvtár egy eldugott sarkában “elejtett” igazolvány, scanner és nyomtató segítségével egy másolat, ha látható helyen kell lennie a gyanú elterelése végett, vagy egyszerűen tornaóra alatt lenyúlni a másikét, és megtenni azt, amit meg akarunk tenni (és ami nem feltétlenül nyerné el a tanárok tetszését). Persze hozzáadhatnánk még ehhez pár videókamerás figyelőrendszert, de ez esetben gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki az iskolát egy börtönnel azonosítaná.
Nektek mi a véleményetek? Ez csak egy amerikai hülyeség, vagy nálunk is be kellene vezetni?
via Lockergnome
