BitBlog

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Google, Facebook és sima login után az InoReadernél is egy klikkel importálhatjuk a Readeres feedeket. Ahogy azt már többször említettem is, az InoReader is áthozza a tag-eket, a csillagozott bejegyzéseket, sőt még a megosztásokat is!

Ebből talán sejthető, hogy az Ino is tud megosztani (itt Broadcast-nek hívják, és a megosztásokat a “Channel”-ek között találjuk meg).

Bár én angolul néztem, Wacha Zoltánnak köszönhetően akár magyar felületről is használhatjuk, valamint ő hívta fel a figyelmemet két jó kis feature is, amit a többi RSS olvasóban nem találtam meg (bár elképzelhető, hogy azok is tartalmazzák).

Az RSS feedek szűrhetőek (eddig én a Pipes-t használtam rá, úgy viszont két helyen kellett adminisztrálni a feedeket), ha a feliratkozások menüben az “Automatikus továbbításnál” beklikkeli az ember, hogy “csak az legyen továbbítva, ami tartalmazza, hogy…”.

A másik kicsit eldugott hasznos funkció, hogy miután lekéred egy mappa vagy egy tag (címke) tulajdonságát, ott találsz ilyet, hogy “Visibility” – erre kattintva ezt megváltoztathatod, és máris lehet bármilyen mappához, címkéhez publikus RSS feeded. Ez volt a Google Readerben is, a Hely Szelleme bloggyűjtemény például így érhető el.

Sok mindent el lehet billentyűzetről intézni, ami mindenképp jó dolog, bár az elsőre nagyon bekavart, hogy az “S”  csillagozás (starred) helyett megosztás (share – broadcasting) lett. Persze ehhez hozzá lehet szokni, úgyhogy akár túl is léphetünk rajta. Ami jó, hogy a Pocket és az Instapaper extraként integrálható, és közvetlen billentyűzetről elérhető.  Ami kevésbé jó, de még mindig impozáns, hogy a közösségi megosztásnál vagy egy tucat (21) link van, amiből a három fő célcsoportunkat kiválaszthatjuk és akkor azok állandó gombbal lesznek jelen a “send to” lenyíló menüjében.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Szép, minimalista és az import után másfél perccel már tudtam, hogy a Bloglovin’ nekem nem kell. Pedig közvetlen importál a Google-ből, tehát jól indult, szépen néz ki. Jobb oldalra rakták a feed folder listát, ezzel együtt lehet élni (szinte mindenhol máshol bal oldalon van), mert tényleg szép az oldal, ízléses kis kínáló dobozkák vannak a posztokhoz, amiket alapban nem is szeretek, de itt valahogy jól néz ki.

Minden harmonizál, egészen addig, amíg meg nem próbálom billentyűzetről kezelni. Bumm, nem lehet. Semmi. Akkor se, ha ráklikkelek az ajánlóra, akkor pláne nem, mert betölti frame-be az eredeti oldalt. Akkor kap az ember egy “newer” meg egy “older” linket, meg három ikont Facebookhoz, Twitterhez és Pinteresthez (a Google+-t nem szeretik úgy tűnik) és ennyi.

Van viszont popular posts meg top blogs, mindkettő kategóriákba pakolva. A bejegyzések olyan “cuki” Pinterestes dobozokban jelennek meg, persze ahol kép van, ott jól mutat. A blogok is dobozokba vannak pakolva, de inkább listára hajaz, sok fehér területtel, továbbra is szép. És számomra használhatatlan. Kár.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

2013. junius 30-ig használhatjuk a Google RSS olvasóját, a Google Readert, hogy aztán örökre bezárja kapuit. A Google+ óta haldokló szolgáltatás (akkor vették ki belőle a legnépszerűbb funkcióját, a megosztást) etalonnak számít azok között, akik szeretnek feliratkozni kedvenc tartalomforrásukra és nem kizárólag a közösségi média trending információi iránt érdeklődnek.

A hátralévő napokban egy-egy, méltán népszerű szolgáltatást mutatunk be. Az objektív megítéléshez figyelembe kell venni, hogy egyik sem pont olyan, mint a Google Reader, és az, amit ott megszokott, megszeretett a felhasználó, nincs, vagy más módon oldották meg. A váltás tehát változással is jár, ahol kompromisszumokat kell kötni. Aki nem akar kompromisszumot kötni, nem is fog magának új RSS olvasót találni.

Az alábbiaknak Evenich Norbert (Androbit szerző) vendégbejegyzését olvashatjátok a CommaFeed RSS olvasóról.

A CommaFeed ingyenessége mellett, kipróbálható regisztráció nélkül is, amelyben elérhető az olvasó legtöbb funkciója.

A hagyományos, két oszlopos, elrendezés mellett a funkciók nagyrészt a Google Reader-ből lett áthozva.

Rendelkezik tartalommegosztással: Facebook, Google+, Twitter mellett Pocket, Instapaper, Buffer és rendhagyó módon email-es megosztás is választható. Felhasználók közötti megosztás nincsen, viszont a különböző közösségi oldalak – különösen a Google+ körei – miatt ez már nem biztos, hogy nélkülözhetetlen dolog. A CommaFeed egy egész jó Google Reader klón.

Nagy hangsúlyt kapott a billentyűzettel való irányítás lehetősége, szinte nincsen olyan funkció, amit ne érhetnénk el billentyű segítségével. Ha emlékezetem nem csal, ezeknek a többsége is megegyezik a Google Reader-ben használtakhoz.

A CommaFeed igazi geek fejlesztés, nyílt forrású és szabadon feltelepíthető saját webszerverre. Magyarul is tud, a többi 22 nyelv mellett. Kiegészítőket kapunk Firefox-hoz, Chrome-hoz és Operához. Ezen kívül mobil eszközökön is használható az oldal, de külön app még nincsen hozzá.

Akiknek nem szimpatikus a fekete-fehér elrendezés, és ért a CSS-hez, azok saját témát is kreálhatnak maguknak, vagy akár elküldhetik a fejlesztőnek is, ami így később választható lehet mindenki számára.

A CommaFeed egy fiatal, ígéretes RSS olvasó, az újdonságok folyamatosan érkeznek, és ha hiányolunk valamit belőle, akkor érdemes a fejlesztőkkel kapcsolatba lépni.

Ha van olyan RSS olvasó, amit már kipróbáltál, és még nem írtunk róla, de szerinted mindenképp érdemes, akkor szóljál, és mi is megnézzük!

Ma lehet utoljára lementeni a Google Reader feliratkozásainkat – ha eddig még nem tettétek volna meg.

A Google Takeout felületén a Readert kiválasztva megkaphatjuk az összes előfizetésünket és a csillagozott, megosztott, jegyzettel ellátott bejegyzéseket is. Akár fél órán át is eltarthat, amíg zip-pel tömörítve letölthető lesz a mentésünk, ezért érdemes beklikkelni a levél kérését. Utána már nyugodtan bezárhatjuk az oldalt, és csak akkor kell újra megnyitnunk, ha értesítést kapunk róla.

Ma lehet utoljára lementeni a Google Reader feliratkozásainkat – ha eddig még nem tettétek volna meg.

A Google Takeout felületén a Readert kiválasztva megkaphatjuk az összes előfizetésünket és a csillagozott, megosztott, jegyzettel ellátott bejegyzéseket is. Akár fél órán át is eltarthat, amíg zip-pel tömörítve letölthető lesz a mentésünk, ezért érdemes beklikkelni a levél kérését. Utána már nyugodtan bezárhatjuk az oldalt, és csak akkor kell újra megnyitnunk, ha értesítést kapunk róla.