Varsányi Krisztina Martina

Sundar Pichai a Google Android fejlesztésért felelős alelnöke magyar idő szerint tegnap éjjel bemutatta nevén nevezte Twitter accountján a 4.4-es Android verziót. A Bitblog szerkesztőségében kifejezett örömmel fogadtuk a hírt, az Ice Cream után végre megint egy olyan verzió, amit a magyar gyomor is szívesen fogyaszt, s bár nem annyira cuki a figura, mint a Gingerbread, azért a női szakasz már most szaladna a boltba, hogy betárazza a robotot a spájzba  🙂

A Kit Kat már gyorsan ki is dobta a maga kis csoki reklámját, gyönyörű mobilos utalásokkal, szinte biztosra vehetjük tehát, hogy a háttérben megelőző tárgyalások zajlottak arról, hogy márkanevet használjon a Google verzió aliasként. Eddig ugyebár csak édesség fajtákról nevezték el az új verziókat, és nem volt egy kvázi csatolt reklámlehetőség, illetve nem egyetlen egy cég tudta csak kihasználni az Android nevében rejlő lehetőségeket.

Részemről csak remélni tudom, hogy nem fog meg lefagyni körülöttem a világ, ha hívást akarok kezdeményezni, mint egy régi Kit Kat reklámban. (Ha valaki tudja melyik “Have a break, have a Kit Kat” utazós, taxis reklámról van szó, kérjük kommentelje meg, mert nem találom se youtube-on, se vimeón)

Nagyapám fillére pontosan vezette a kiadási naplót (a bevételit is, de hát ott kevesebb tétel volt), hazaérte után elővette a határidőnaplót és részletesen felírta, hogy mire mennyi ment el aznap. Hogy mégis hogyan oldotta meg nagymamám a dugi 2 forintosokat fagyira, azt ma már ne feszegessük, maradjunk annyiban, hogy egy időben furcsáltam eme szokását, majd irigyeltem őt azért a kitartásért, amivel évtizedeken keresztül meg tudta mondani, hogy mikor mire ment el a pénze.

Manapság egyszerűbb az élet, nem kell kockás papír, nem kellenek a saját gyártású kategóriák, az ember letölt egy programot és máris büdzsét készít a havi fizuhoz. Lehet ágyúval verébre módszerrel minden kis izét felírni és betervezni, van akinek ez vált be, de az a személy nem én vagyok.

Mégis szeretném tudni, hogy mire megy el a fizum.

Hosszas keresgélés és többszöri feladás után most a One touch expenserrel teszek próbát, és azt kell mondjam, hogy az első hét jó eredménnyel zárult: bár igazából az lesz a mérvadó, ha egy hónap múlva is használom. 

A progi pozitívuma két “one touch” azaz egy érintéses megoldásában rejlik.A program kapott pár widget-et, amiből nekem az vált be, amiről a kamera is elérhető (ebből csak egy van). 

One Touch Expenser

Fényképezd le, aztán este “lekönyveled”

Ha kapok blokkot, számlát, akkor arról készítek egy fotót. Ha más nem, akkor vagy az összeg marad felismerhető, vagy a cég logója, ami alapján már be tudom azonosítani, hogy miről van szó.

Ha valamiért nem kapok blokkot, akkor egy másik gombnyomásra automatikusan generál egy üres bejegyzést az aktuális időponttal. Ez már elég nagy segítség ahhoz, hogy amikor egy kis időm van (ezzel nem várhatok estig) a pontos összeget megadjam.

Kategóriák helyett címkék

A könyvelés lényegi része a csoportosítás. Ez az, amit szerintem nem érdemes túlságosan elaprózni, illetve nagyon fontos a megfelelő személyre szabás. A program szállít nekünk kategóriákat, de egyrészt angolul van (ami nem akadály), másrészt túl sok kategória van, ami arra ösztönöz, hogy minél aprólékosabb könyvelést készítsek. Én ebben (is) az iteráció híve vagyok: először nagyobb, összefoglaló csoportokat hoztam létre, aztán ha az egyik csoportnál feltűnően magas összegek kerülnek be, akkor azt bontom, ha kell és lehet.

Nálam az alábbi kategóriák szerepelnek jelenleg (csak a saját kiadásaimat könyvelem):

• háztartás: számlák, bevásárlások, javítások, egyszóval minden, ami azzal kapcsolatos, hogy a háztartás jól működjön. 
• autó: benzin, casco, kötelező, szervizek, mosás.
• gyerek: ruhanemű, játékok, bölcsi, egyéb kiadások, ami a gyerkőccel kapcsolatosak (az ételen kívül)
• extra: gyorskaja, kávé, étterem, szülinapi ajándékok, de most első körben ide kerülnek a műszaki dolgok vásárlása és a fodrász és az új ruha is.
• tartalék: igyekszem minden nap valamennyit félrerakni és a hónap végén az összes maradék pénzt a takarékszámlára utalni, amit sikerül, azt ide írom fel “kiadásként”. Ez az egyetlen kategória, aminek “dagadását” örömmel nézem 🙂
• szezonális: szezonális kiadások, mint nyaralás, húsvét, karácsony.

Címkéket (azaz kategóriát) bármikor vehetünk fel újat, például nálunk biztos bejön a “nyaralás”, amikor nyaralni megyünk, illetve lehetnek még olyan kiadások, amiket külön akarok gyűjteni és nem az “extra” kategóriába elsüllyeszteni.

Büdzsé

Költségvetést is lehet készíteni, de ezzel nem foglalkoztam, állítólag nem is az igazi. Aki költségvetést akar csinálni, az inkább nézze meg a You need a budget-et. Az egyetlen büdzsé, amit kvázi magamnak felállítok, az a nyaralással kapcsolatos kiadások, erre használom viszont a szezonális címkét, aminek nincs felső határa, de az által, hogy folyamatosan képben vagyok a költéssel, kontroll alatt is tudom tartani.

Tapasztalatom és a pénzügyi tanácsadók szerint is fontos, hogy valamilyen jellegű kontroll alatt tartsuk a kiadás-bevétel egyenlegünket. Hogy ez a kontroll miből áll az véleményem szerint szubjektív megítélés kérdése. Nekem ez jött be, de érdekelne mások véleménye is, ki hogyan tudja megoldani, hogy a hó végén maradjon pénz a pénztárcájában?